Magyar Péter egyik nagy teljesítménye, és ezt kár lenne elvitatni tőle, az ellenzékkel foglalkozó média témaellátása. S természetesen a közösségi média egy részét is nyugodtan ide sorolhatjuk. Azt a médium-típust, ahol továbbra is elsősorban hitharcosok jelentkeznek arra a szerepre, hogy elmagyarázzák, hogy miért kellene mindenképpen és bármi áron Magyar Péterre szavazni.
Nagyjából ugyanazt a szekértábor-logikát, illetve -érvrendszert követve, ami arról is meggyőzhet sokakat, hogy a tiszás gőzhenger valójában egy szektás hozzáállást mutat. Ezen az sem változtat, ha egy internetes rádió betelefonálós műsorának a vezetője tart magyarpetriánus térítést, és biztosítja a rendszeres megszólalást a többi hitbuzgalmárnak. Amiért nem változtat a hitharcos hozzáálláson, az pont az, hogy nem tesz hozzá sokat ahhoz a keretrendszerhez, ami jelszavakkal, lózungokkal, illetve hámozott lufikkal való feltöltöttséggel büszkélkedhet.
De vegyük sorra, részben az ismétlés kedvéért, azokat pontokat, amelyeket előszeretettel ismételgetnek. Az egyik az a rendre felbukkanó kommunikációs húzás, hogy Magyra Péterre kell szavazni. Holott világos, hogy nem kell rá szavazni, és minden ellenkező híresztelés ellenére itt áll meg a történet. Aki nem rá szavaz, az nem rá szavaz, és pont. Ha több szavazatot szeretne, akkor győzze meg az embereket. De ameddig ugyanazt a troll-offenzívát folytatja, szervezi, bátorítja a Tisza, amit a Fidesz is gyakorolt, illetve gyakorol, addig nem meggyőzésről, érvekről szól a történet, hanem legyőzésről, illetve izomszagról.
Az nem érv, hogy már ennyi, vagy annyi támogatója van Magyar Péternek. Már csak azért sem, mert az akárcsak vélt győzteshez húzás önerősítő folyamatként vonzhatja azokat, akik csak segget akarnak cserélni a hatalomhoz közel, vagy vezért a hatalomtól távolabb. Akiknek elég együtt üvölteni a falkával, és annak megkérdőjelezhetetlen vezérével. Amúgy ezek köre jól felmérhető a közösségi médiában, mert számukra mindenki ellenség, aki megkérdőjelezi a falkavezér vezetői, netán morális alkalmasságát. Az, hogy az ellenségképüket ezt követően mivel azonosítják, az már egyéni attitűd kérdése lehet, illetve lehetne.
De még ehhez is kapnak segítséget. Mert legutóbb Bruck Gábor fejtegette ugyan a Facebook-on, majd a Klubrádióban, hogy Magyar Péter gyűlölet helyett közös hitet kínál, ez csak félig igaz. Mert Magyar Péter politikai coming outja, emlékeim szerint felölelt egy markánsan gyurcsányozós, kékfideszezős vonulatot is. Ami kijelölte az utat a hitharcosainak is. Amennyiben az elsődleges célpontot a DK-ban, és nem a Fideszben nevezte meg. Az, hogy a tiszás beszólogatók meg vannak sértődve, amiért Gyurcsány Ferenc nem hagyta magába törölni a NER-csemete lábát, az ebből a szempontból részletkérdés. Ellenben abban igaza van Brucknak is, hogy leginkább hitet kínál egyelőre a Tisza. Mert programot alig. Legfeljebb szabadidőset, ha valakinek jó program, az „összejöttünk öklöt rázni” mottójú dzsembori.
Egyébként, szerintem, pont az ilyen legyőzés-módszertanos szekértábor-harcok miatt veszíthet könnyedén Magyar Péter. Mert mondhatják a hívei, hogy rengeteg követője van. Azt is megértem, hogy a tiszás térítők, akár a saját kognitív megnyugtatásuk érdekében kitartanak azon véleményük mellett, hogy annyi a követőjük, hogy rengeteg.
Ámde! Ha a Tisza követői köre tényleg annyi, hogy elég a sima győzelemhez, akkor miért is kell a legyőzés-módszertanos, sértegetős-címkézősen informális kampány? Miért is kell akár rádióműsorban megmagyarázni, hogy a politikai véleménytelenség Magyar Péter részéről nem más, mint stratégia? Hiszen, ott van a rengeteg követő állítólag. Tehát pipa. Esetleg még sincs ott az a rengeteg követő? Mármint rengeteg, de mégsem elég? Vagy rengeteg, elég is, de lehetőleg senki ne maradjon, aki nem az ő dalukat énekli? Ha ez az utóbbi a helyzet, akkor mennyire is demokratikus a csapat?
Ugyanakkor az világos, hogy azok a fideszesek, akik bizonytalannak érzik a jövőjüket a pártjukban, azok csatlakozhatnak valamelyik tiszás szigethez. Akár a valamikori polgikörös rutin alapján. Az is világos, hogy akik eddig valamelyik ellenzéki pártban látták a saját előre jutásukat a fideszes karrierlehetőséggel szemben, azok szintén átszavazhatnak. Különösen, ha a korábbi szimpátiájuk tényleg a karrierlehetőséggel és nem az értékválasztással motiválódott. Mindezen választók köre azonban egy elég zárt halmaz szerintem. A valójában ellenségképzésen alapuló, mindenki mást kirekesztő kampány aligha a többséghez vezető királyi út.
Az pedig egy külön kérdéskör, hogy mennyiben lehet rendszerszintű változást remélni akkor, ha egy ellenségképző, kirekesztő, mindenki mást lenéző hatalom vált le egy ellenségképző, kirekesztő és mindenki mást lenéző hatalmat. Már akkor, ha leváltja. Mert a pakliban továbbra is benne lehet egy, a Fidesz második-harmadik vonalával kiegyezett egyfajta koalíció. S ebben az esetben csak vezér és zsebcsere fog történni.
Andrew_s
