Sándor Mária: Rig Lajos jól lát, és csak szakhaver

A Budapest Beacon interjút közölt Sándor Máriával. Önmagában persze ebben nem lenne semmi különleges. Talán egyébként sincs. Azonban a címben Rig Lajosra hivatkozni mégis ér annyit, hogy belenézzen a nyájas olvasó. Elvégre annyit macerálták a szegény nővérkét a vélelmezett jobbikos szimpátiájával, hogy ennyit igazán megér.

Tehát, kedves nyájas olvasó, olvasgasd Szegő Péter interjúját, míg itt vállaltan csak szubjektív kiragadások lesznek a szövegből. Mert a blog már csak ilyen. Egy reflektív véleménymédia, amelyen már korábban megengedtem magamnak azt a megállapítást, hogy a humán területek jellegüknél fogva nem engedhetnék meg maguknak a kapcsolat gyanúját sem a rasszizmussal, a diszkriminációval, az előítéletességgel. Azzal, hogy „egy, a származáson, illetve anyagi helyzeten alapuló diszkriminációt pártoló politikai formáció támogatása nem elfogadható sem az egészségügy, sem az oktatás területén”. Már csak azért is, mert elég riasztó lenne azt gondolni, hogy egy életmentő injekció beadását a kórházi személyzet származásomról alkotott vélemény fogja esetleg eldönteni. Márpedig a Jobbik politikusainak megnyilatkozásai nem egy esetben, maradjunk ennyiben, neccesek voltak nem egy esetben ezen téren. Még akkor is, ha a cukisodási hullámok kellős közepén Vona Gábor levette a gárda-szerkót, és roll-outolta Novák Elődöt a vezetésből.

De volt idő, amikor Rig Lajos cigányozós-zsidózós megnyilatkozása verte ki, okkal a biztosítékokat. Ami az előbbiekkel ott záródik gyűrűvé, hogy Sándor Mária ezzel a figurával fórumozgatott nagy lelkesedéssel. A mostani interjú szerint azért, mert a nevezett jobbikos figura „nagyon jól átlátja a magyar egészségügy helyzetét”. Ami annyira siralmas különben, hogy elég nehéz nem észrevenni a bajt. Azt pedig, hogy a Jobbikkal fórumozik, azzal magyarázza a feketeruhás nővérke, hogy haknizott ő már mindenféle párttal. Amivel nincs is önmagában semmi gond. Aki a politikai celebek rögös útjára lép, annak, ha tetszik, ez a dolga. Márpedig Sándor Mária, a tanártüntiken is vendégszereplő nővér polcelebbé vált. Ezzel pedig politikai közszereplővé. Amivel nem csak az jár vele, hogy elmehet, és fórumokon léphet fel, hanem az a felelősség is, hogy milyen politikai környezetben fordul elő. Mely pártokkal és mely pártok képviselőivel. Az ugyanis elég nehezen elképzelhető, hogy egy párt politikusát a párt politikájától függetlenítve mérlegeljen akár a közvélemény, akár a saját pártja. Még akkor is, ha annak idején divatossá tették az „irodalmi munkásság részének” tekinteni a vérciki megnyilatkozásokat. Ez szimpla gyávaság, és annak az elkerülésére bevetett szólam, hogy a pártnak el kellene határolódnia a határokon túlmenő politikusától. Aki így kimondhatja azt, amit a pártja valójában képvisel, de amit a párt hivatalosan nem mer kommunikálni.

Sándor Mária az interjú szerint oly formában akar távolságot tartani a pártoktól, hogy: „Mindig hangsúlyoztuk, ha bármilyen pártpolitikát belevisznek egy fórumba, fölállunk, és elmegyünk”. Márpedig aki egy fórum asztalánál pártpolitikusokkal ül, az békéljen meg a ténnyel: a pártpolitikus jelenléte beviszi a pártpolitikát a fórumba. Függetlenül attól, hogy ki ül a nézőtéren. Amikor Sándor Mária, a politikai közszereplő tehát, nem lévén irodalmi munkássága, a szakmai gyökereket emlegeti, akkor nem tesz mást, mint megpróbál kimenekülni egy elég ciki helyzetből. Akik pedig mentegetik a „szegény nővérkét” azok még bátorítják is abban, hogy meg se próbáljon meghúzni valami morális mércét. A fórumokat olvasgatva ismét elősorolva azokat az unalomig ismert közhelyeket, amik kimerülnek abban, hogy csepüljék azt, aki nem tapsol révült vigyorral Sándor Máriának. Holott világos: nem lehet kiállni, majd minden felelősséget magyarázkodásba csúsztatni.

Még akkor sem, ha az egészségügy valóban romokban van, és valóban tenni kellene valamit. Amelyhez azonban aligha egy Sándor Mária áhította, rendpárti és autoriter „egészségügyi Pukli István”, hanem egy alternatív megoldási javaslat kellene. S amivel jelenleg az egészségügy prominensei is adósak. Ha pedig elfogadjuk, hogy egyedül a Jobbiknak vannak alternatív ötletei, akkor az inkább a többi ellenzéki pártot minősíti le, mint a szélsőséges-szimpatizálókkal való politikai haknizást menti. Ettől persze bárki nyugodtan tapsolhat Sándor Máriának. Elvégre minden színpadi szereplő legnagyobb jutalma a közönség tapsa. Csak kár lenne elfeledni: a tapsvihartól sem lesz jobb az egészségügy.

Andrew_s